Megtervezték, megcsinálták és már Párizsért folytatják

Lehmann Csongor hosszú évek óta a triatlon állócsillaga. Az utánpótlás korcsoporttól idén, nemes egyszerűséggel világbajnoki címmel búcsúzó sportoló célkeresztjében már egyértelműen a 2024-es párizsi olimpia szerepel.

A Tiszaújvárosi Triatlon Klub kiválósága ifjúsági korában  Eb-ezüstérmes volt csapatban, majd a junioroknál egyéni világbajnoki aranyat, Eb-bronzot, mix-váltó Eb-aranyat harcolt ki. Az U23-as korosztályban – már elsőévesként – felállhatott a vb-dobogóra, melynek legfelső fokát idén, 22 évesen, Edmontonban hódította el.

  • Év elején leültünk és kitaláltuk édesapámmal, aki klubunk vezetőedzője, hogy mit szeretnénk elérni 2021-ben – kezdett bele értékelésébe a már a felnőtt elit mezőnyben is jó néhányszor „beköszönt” Lehmann Csongor. – Nagy elvárásokat tűztünk ki a szezonnal kapcsolatban, és így utólag kijelenthetem, hogy sikerült azokat „megugranunk”. Tíz  hangsúlyos versenyem volt. Már év elején három felnőtt Európa-kupán indultam, melyből kettőt megnyertem, ami újabb löketet adott a folytatáshoz.  A június végi, Lisszabonban, az olimpiai mix-válogatón történt bukásom értelemszerűen nem vitt előre. Volt egy gondolatunk, a tokiói olimpiával kapcsolatban, de sajnos nem csak rajtam múltak a dolgok, és egy jó adag szerencse is kellett volna. Nem jött össze. A bukás után újra terveztünk, mindent bevetettünk a gyors gyógyulás érdekében és 2 hét múlva már Leeds-ben, a világ legjobbjaival versenyeztem. Ezt követően Livignoban, magaslati edzőtáborban készültünk a tiszaújvárosi felnőtt Európa-kupára. Ez a hazai verseny minden magyarnak fontos, de nekünk, helyieknek kiemelten az. Az edzőtáborból leérkezve magabiztosan tudtam versenyezni és nyerni, ami szintén egy jó előrejelzés volt.
  • A tiszaújvárosi erőpróbát követően nem vártatok sokat, hiszen pár nap múlva visszatértetek az olaszországi edzőtáborba. Hogy alakult a további program? 
  • Livignoban folytatni tudtuk a minőségi felkészülést, majd bő egy héttel a világbajnokság előtt útra keltünk Kanadába. Edmontonban, a vb helyszínén 3 napos szoba-karantén várt ránk, edzésre sem lehetett kimenni.  A kerékpáros görgő és az úszó felkészülést segítő kiegészítők egyébként is az úticsomagunk részét képezik, ezúttal azonban édesapám bevállalta, hogy egy 30 kg-os futópadot is „elcipel” a szállodába. Ennek köszönhetően a három nap alatt sem szakadt meg a felkészülésem, mindhárom sportág mozgását tudtam gyakorolni. A karantén lejárta után már a szabadban folytattuk az utolsó simításokat. A vb-címért igazán meg kellett harcolnom, ami még inkább édesebbé teszi a győzelmet. Ezt követően sem álltunk le, és „örömködtünk”, mert két héttel később, Karlovy Varyban, az elit világkupán álltam rajthoz. Adott egy kis pluszt, hogy világbajnokként a többiek is komolyan számoltak velem. Tavaly ezen a nagyon kemény pályán a 9. helyet sikerült kiharcolnom, idén itt is előre léptem, a dobogó harmadik fokát érdemeltem ki. 
  • Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a november már a pihenés és az alapozás kezdetének az időszaka számodra. Idén miért alakult másként a menetrend?
  • A csehországi versenyt követően egy hetet pihentem itthon, majd elkezdtem a közvetlen felkészülést a november első hétvégéjén, Abu Dhabi-ban megrendezendő világbajnoki széria-versenyre (WTCS), melyen fontos pontokat lehetett gyűjteni. Közben – edzésből – megnyertem egy neves olasz versenyt. Itthon már kellemetlen edzéskörülményekkel kellett szembe néznem, embert próbáló utolsó másfél hetem volt, ráadásul klubtársaim már pihentek, így még inkább érezhettem a csapat fontosságát. Végül is a lendület kitartott a versenyig, ahol teher nélkül állhattam rajthoz. Nyilvánvaló volt, hogy, ha csúcsformában érkezem, előrébb zárhatok a 18. helytől, de ezzel a közepesen jó menéssel is bizonyítottam, hogy nem csak szerencséből megyek, hanem általában hozom, amit elvárok magamtól. Az Abu-Dhabiban megszerzett világranglista pontoknak is köszönhetően jövőre nem kell várólistáznom egyik versenyen sem. Ráadásul terepszemlének sem volt rossz ez az út, hiszen jövőre ott lesz a világbajnoki széria verseny nagy döntője, melynek végén kiosztják a világbajnoki érmeket. Bár még U23-as leszek, már az elitben szeretnék bizonyítani.
  • Nagyon sok összetevője van a sikernek, szerinted a te esetedben melyek voltak a legmeghatározóbb összetevők?
  • Ez  a fantasztikus szezon nem sikerülhetett volna, ha nincs mellettem ez a fantasztikus tiszaújvárosi sportolói csapat, akikkel majd, hogy nem „élettársi” viszonyban vagyunk, mert nem csak az edzéseken, hanem baráti kapcsolatunkból adódóan, szabadidőnkben is sok időt töltünk együtt. Nagy húzóerőt jelentünk egymásnak, ez leginkább vonatkozik testvéremre, Bencére, akivel nap, mint nap együtt sírunk és együtt nevetünk. Az edzői stáb – Fodor Ágnes, Balogh Bence, Lehmann Tibor, Filep Csaba – is óriási köszönetet érdemel, csakúgy, mint  legnagyobb támogatóim, a családom, a klubom, Tiszaújváros önkormányzata és az E.ON. 
  • A szezon végére abszolút érthető módon alábbhagy a lendület, szükség van egy kis feltöltődésre. Mennyi időd lesz minderre, a sikeres 2022 érdekében?
  • Mi is elfáradunk év végére, így bizony nagyon hiányzott már némi kiengedés. Három hét pihenőm volt, múlt héten csöppentem vissza az edzésekbe, ami jól eső érzéssel töltött el.  Januártól kezdjük a melegégövi edzőtáborokat, mellyel már a WTCS versenyekre készülök. Minél több ilyen viadalon és persze világkupán is szeretnék részt venni, minél jobb formában, hogy az elitben is stabilan tudjak bizonyítani. A nagyon magas színvonalú francia Grand Prix versenyek is jól szolgálják majd a felkészülést. Minden arról fog szólni jövőre, hogy kész legyek az olimpiai kvalifikációra. 2022-től teljes gőzzel Párizsra fókuszálunk, hogy ott is olyan teljesítménnyel rukkolhassak elő, amit elvárok magamtól!  

Szűcs István

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.