Az olimpiai kvalifikációs világkupán – 1998 után – az ausztrál Loretta Harrop megint megmutatja – mint, ahogy pár héttel később, a világbajnokságon is – „uralkodik” a mezőny fölött. Az úszás során megszerzett másfél perces előnyét a kerékpárban még eggyel megnöveli, futása már csak rutinfeladat.
A férfiaknál a világranglista első hét helyezettje itt van. Lothar Leder, aki azzal írta be magát a sporttörténelembe, hogy először ment Ironman-en nyolc órán belül, Greg Welch, kinek hosszú évek után sikerült megtörnie az amerikaiak egyeduralmát Hawaiiban… no és a két ász: Simon Lessing, meg Spencer Smith. A nemzetközi triatlonélet e két fenoménja nem járt még Tiszaújvárosban, mi több: az utóbbi időben egymással sem találkozott. Most itt vannak, mindketten; hiába, kell a pont az olimpiához. A győzelmet 1998 után ismét az új-zélandi Hamish Carter szerzi meg.
Ebben az évben a Klubcsapatok Európa-bajnokságának rendezési jogát is megkapja a TVK-Mali Triatlon Klub. A két egymást követő hétvégén rendezendő világverseny közötti időszak ekkor kapja meg a Triatlon Nagyhét (TriWeek) elnevezést, melynek célja: éljen, mozogjon a város triatlon-lázban, essék minden napra egy amatőrök számára rendezett rövid sportolási lehetőség (futás, kerékpározás, duatlon, streetball, sakk, stb.). A hétközi versenyeken 8100-an állnak rajthoz, a város összlakosságának 45 százaléka!
Bár a Lehmann Tibor – Dmitry Gaag – Ojava Ulo – Benjamin Sanson – Kaldau Szabolcs összeállításban versenyző hazaiak nagyon felszívják magukat a Klubcsapat Európa-bajnokságra, a triatlonvilág legjobb csapataként számon tartott svájci Tri-Team Henniez Alpin-nal szemben nincs igazán esélyük. A svájciak gyorsabb váltásai, kicsivel erősebb kerékpározása döntőnek bizonyult a rendkívül szorosan alakuló párharcban, mely hazai ezüstöt hozott. Dicsérendő a Góg Anikó által vezérelt – rajta kívül Nagymihály Adrienn, Gál Andrea, Varga Katalin, Révész Katalin – alkotta női TVK-Mali csapat harmadik helyezése is.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.