A világ jelenlegi 10. legjobb triatlonosaként jegyzett Lehmann Csongor „libabőrös”, ha arra gondol, hogy beteljesítheti gyermekkori álmát és jövőre ott lehet a párizsi ötkarikás játékokon. A Tiszaújvárosi Triatlon Klub első, saját nevelésű felnőtt olimpiai reménységét a 24 esztendős, korábbi junior és U23-as világbajnokot a 2023-as szezonról és a már elkezdett 2024-es felkészülésről kérdeztük.
- Az idei volt az első olyan szezonom, amikor teljes egészében a felnőtt elitben versenyeztem – kezdte beszélgetésünket Lehmann Csongor. – Év elején azt a célt tűztük ki edző-édesapámmal, hogy minél több világbajnoki szériaverseny-sorozat (WTCS) állomáson induljak el, mert szerettük volna lemérni, mire lehetek képes ebben a mezőnyben. A pontgyűjtés nehezen indult, hiszen a nyitó-futam, Abu-Dhabi előtt lebetegedtem, így hendikeppel kezdtem a többiekkel szemben. Szerencsére gyorsan ki tudtam jönni a betegségből, néhány edzéssel sikerült utolérni magam és a következő futamig, melyet Yokohamában rendeztek meg, volt időm igazán jó formába lendülni. Én ott, Japánban kezdtem meg a szezont, ahol megismételtem az eddigi legjobb WTCS-helyezésemet, 9. lettem. Ez nagy löketet adott a folytatásra, egyszersmind pozitív visszacsatolást jelentett arra vonatkozóan, hogy jó úton járok. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a következő futamban, Cagliariban tovább araszoltam, a 7. pozíciót érdemeltem ki. Ezt követően tele voltam önbizalommal, hiszen abban a mezőnyben, ahol tavaly a 15 hely környékén végeztem, idén már stabilan a top 10 körül értem célba, sőt a Pontevedra-i WTCS döntőben hetedikként zártam. A WTCS összesítésben végül 10. lettem, mely az eddigi legjobb magyar helyezés, ami természetesen nagy büszkeség számomra! A 10-es szám szerepel a nevem mellett a világranglistán, míg a jövő évi olimpiai kvalifikációs listán jelenleg a nagyon előkelő 8. hely az enyém, ami szintén pozitív visszacsatolást jelent a jövőre nézve.
- A kőkemény munka, a szorgalom, a kitartás és persze a vitathatatlan tehetség mellett, mi minden kellett ahhoz, hogy végérvényesen berobbanjon a világ legjobbjai közé?
- Édesapámnak, Lehmann Tibornak és tudományos segítőnknek, dr. Szakály Zsoltnak van egy szakmai víziója, mely arra irányul, miként lehet fokozatosan fejlődni, fellépni a következő lépcsőfokokra. Ez egy évekre előre meghatározott edzés- és versenyprogram, mely több évtizedes tapasztalataik alapján az ő fejükben fogalmazódott meg. Nem sok embernek van az enyémhez hasonló, korosztályokon átvezető, szépen ívelő teljesítmény görbéje. Folyamatosan lépkedek előre, szép sikerekkel. Bízunk a hasonló folytatásban. Rajta vagyunk az úton és megyünk tovább. Csapat nélkül nem lehet igazán jó teljesítményt produkálni. Szerencsére a legjobb csapat vesz körül. Többnyire testvéremmel, Bencével, és a barátaimmal, Kiss Gergellyel, Kovács Gyulával, Sinkó-Uribe Ábellal, Sinkó-Uribe Auréllal tréningezhetek együtt. Amikor már nagyon nehéz az edzés, ők át tudnak lendíteni a holtponton és motiválnak. A csapattársakon kívül – a már fent említett szakemberek mellett – edzőinkre, Fodor Ágnesre, Balogh Bencére és Filep Csabára is maximálisan számíthatunk. Közös a projektünk, mindenki beleteszi a maga részét, a versenyeken így lehet szép reményekkel a „kasszához járulni”. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a jó eredmény is motiváló hatással bír. Ilyen volt a júliusi, tiszaújvárosi világkupa-győzelmem is.
- Az idei szezonnak köszönhetően helyet követelt magának a sportág szűk elitjében, miközben olimpiai-, világ- és Európa-bajnokok, érmesek egész sorát utasította maga mögé. Hogyan fogadták mindezt vetélytársai?
- A spanyolországi WTCS döntő értelemszerűen a hét futamból álló sorozat legerősebb versenye volt, sokkal több pontot adott, mint bármelyik másik állomás, ebből következően mindenki top formában érkezett. Az ott elért 7. helyem is igazolta, hogy ha jó napom van, reálisan közel lehetek a dobogóhoz. Bekerültem a körforgásba, abba a szűk elitbe, ahol formámat stabilizálva a top5, de akár top3 is összejöhet. Mind ehhez persze némi szerencse is kell, de, ha erős vagy, ez nem annyira meghatározó. Sikerült elérnem, hogy a legnagyobb erőpróbákon, éles helyzetekben is komoly tényezőként számoljanak velem a mezőny menői. A versenyeken rivalizálunk egymással, de azon kívül jó viszonyban vagyunk, sokat beszélgetünk. Nagyon tisztelettudónak kell lenni a másik felé, de ezzel eddig sem volt baj. A fiatalok erősen kopogtatnak a közvetlen elit ajtaján, a döntőben négyen is voltunk a top10-ben. Persze a rutinosabbak közel sem adják könnyen a „bőrüket”, ez azonban teljesen normális.
- Borzasztóan kiegyenlített a világ elit, csupán nüanszok döntenek a helyezésekről. Mi kell ahhoz, hogy ott folytassa kiváló szereplését, ahol abbahagyta?
- Ebben az évben modellezni próbáltuk a felkészülést. Megállapíthattuk, hogy a csapásirány megfelelő. Látjuk azt, a néhány technikai, taktikai apróságot, mely az előre lépéshez szükséges. Ez egy soha véget nem érő folyamat, mindig lehet csiszolni a dolgokat, amitől tovább javul a munka hatékonysága és az eredményesség. Sokat gondolkozunk, csiszolgatunk és bizakodunk, mert egyértelműen erős az alap, melyre építhetünk.
- Hogy alakul a következő időszak, mikor kezdi az alapozást az eddigi legfontosabb idényére?
- Volt egy három hetes pihenőm, ami nagyon jól esett. Főleg mentálisan fáradtam el, az utolsó versenyek már duplán számítottak. Hét elején kezdtem, alig vártam, hogy belevághassak a munkába és újra sportolói önmagam tudjak lenni. Most még kicsit szenvedős a dolog, a következő 2-3 hét nehezebb lesz, de nagy a motiváció, és már újra „harapok”. Testvéremmel, Bencével beszéltük, hogy ez a hétfő már a 2024-es felkészülés első napja volt. Innentől kezdve őszintén ott kell lenni minden edzésen, de ez sosem volt kérdés nálunk. Decemberben spanyolországi, melegégövi kerékpáros edzőtáborozásra indulunk, a közép- és hosszútávra készülő Bencével. Mivel mi sem vagyunk gépek, így karácsonyra hazajövünk szeretteinkhez, majd az ünnepek után folytatjuk a felkészülést, egy újabb edzőtáborral.
- 2024 jó ideje vastag betűvel szerepel a naptárában. Hogyan tervezi útját a párizsi ötkarikás játékokig?
- Mindenek előtt szeretnék ott lenni a legmagasabban jegyzett sorozat, a WTCS valamennyi 2024-es állomásán, ahol reményeim szerint tovább közelíthetek majd a dobogóhoz. Célom, hogy az összetett 10. helyről előrébb lépjek. Mondanom sem kell, hogy a fő cél a párizsi olimpia, melynek idén tesztelt pályái nagyon tetszenek nekem. A macskaköves szakaszokkal, emelkedőkkel, sok kanyarral „színesített” ötkarikás verseny rendkívül speciális felkészülést igényel, ezért minden mozzanatot igyekszünk a lehető legjobban előkészíteni, kimunkálni. Olyan régóta, kisgyermek korom óta foglalkozom az olimpiai indulással, hogy most, amikor realizálódhat az álmom, libabőrös leszek a gondolattól is. Nagy terveket szövögetek, igyekszem megfelelni a saját elvárásaimnak.
Szűcs István
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.