A KULBRÓL
1990 – Életre szóló találkozás
A nagyszerû dolgok többnyire egyszerûbbek, mintsem gondolná az ember.
Dr. Márkus Gábor, tiszaújvárosi fogorvos hírét veszi, hogy létezik egy, a fizikai és a lelki képességeket egyaránt harmonikusan és sokoldalúan fejlesztõ sport, a triatlon. Ez megragadja képzeletét és két fiával, az ekkor tizenöt éves ifjabb Márkus Gáborral, aki addig egy másik sportban, a kenuzásban jeleskedett, valamint a tíz éves Balázzsal együtt Fadd-Domboriba utazik, hogy megtekintsék életük elsõ triatlon versenyét, pontosabban, hogy rajthoz álljanak rajta. Élményük életre szóló.
1991 – Kezdetek
Márkus doktor hihetetlen energiával kezdi szervezni városának triatlonsportját.
Maga köré gyûjti az új sport iránt érdeklõdést mutató edzõket és versenyzõket, az iskolákban utánpótlás után kutat. A Szabadidõsport Szervezõ Iroda keretén belül tömörülõ kis csapat ismerkedik a triatlonnal, járja a versenyeket; számukra ez a tanulás, a töltekezés idõszaka.
1992 – Az elsõ verseny
A tiszaújvárosi triatlon klub (ma: TVK Mali Triatlon Klub) megalakulásával – csak a legmerészebbek mernek ilyesmirõl álmodozni a városban – egyedülálló sikerszéria veszi kezdetét.
A TVK Mali Triatlon Klub történetérõl az általa szervezett versenyek alkotnak hû képet.
Egy frissen alakult sportegyesület elõtt, ha sikeres akar lenni, két út kínálkozik. Apránként építkezni, a versenyek szervezésével a kis, helyi viadaloktól indulva bejárni a hivatalos utat, avagy rögtön komoly, látványos versennyel indítani, mely nemcsak a környezet, hanem a szponzorokat is megragadja, s egyben utánpótlás-bázist biztosít. Az elsõ út biztos de lassú, a második gyors felfutást ígér, viszont rizikós – Márkus doktor habitusát ismerve csakis a második jöhet számításba.
Bár a Magyar Triatlon Szövetség év elején összeállított hivatalos versenyprogramjában nem szerepel Tiszaújváros neve, a klub vezetõi sorban felkeresik a legjobb hazai versenyzõket, hogy rávegyék õket egy friss szervezésû, helyi versenyen való indulásra, rajthoz állítják természetesen saját versenyzõiket is … az elsõ tiszaújvárosi, Tisza Triatlon nevet viselõ versenyen, melyre 1992. május 10-én kerül sor, 102 az indulók száma. A távok 750 m úszás, 20 km kerekezés, 5 km futás; a gyõztesek Harangi Petra és Bók Tamás.
A világ triatlon sportja ekkor másfél évtizedes elõnyben van, Paulay Newby-Fraser már 9 órán belül megy Hawaiiban, az ITU (International Triathlon Union) erõteljes harcba kezd az olimpiai programba kerülésért … Tiszaújváros – mi mást tehetne? – nagy léptekkel a világ után ered.
1993 – Áttörés
A második Tisza Triatlont az országos szövetség már programba iktatja, sõt: a rövidtávú (1,5 – 40 – 10 ) Európa-bajnokságra való válogatóversenynek minõsíti – ennek megfelelõen minden hazai élversenyzõ ott toporog, pontosabban tapossa a Tisza lassan folyó vizét a versenyközponttól másfél kilométerrel feljebb, keresztben kifeszített rajtvonal fölött.
Mert a verseny úszószámát ezúttal – s ezután is , minden alakalommal – nem medencében, hanem a Tisza folyó vizében rendezik. Az irányvonallal a rendezõk évrõl-évre az áramló vízhez alkalmazkodó legjobb megoldást keresik: ez végül – 1998-ra – az 1500 méteres táv két körben való megtételében kristályosodik ki, mégpedig oly módon, hogy az úszás egy, a folyóban keresztben rögzített hatvan (!) méteres stégrõl startfejessel folyásirányban kezdõdik, a hosszan elnyúló kör második felét a versenyzõk a part mellett, sodrás ellenében teszik meg, majd ismét kimásznak a stégre, hogy az újabb körnek hasonlóképpen kezdhessenek hozzá.
Egyenlõre azonban 1993-ban vagyunk, stégnek se híre se hamva még, s a triatlonistáknak csak az utolsó kétszáz métert kell ár ellenében megtenniük. Sokak számára a folyó sodrása mintha váratlanul felgyorsulna ekkor, akad amatõr versenyzõ, aki akkor jut csak ki partra, mikor a többiek már a futást kezdik meg.
Gyõz Eszesné Vas Éva és Lehmann Tibor, az indulók száma majd háromszorosa az egy évvel korábbinak. Külföldiek is rajthoz állnak már, köztük az észt Ojava Ülo, aki egy osztrák versenyrõl hazafelé menet ugrik be pár napra Tiszaújvárosba és itt negyedik helyet szerez… s akinek pár napja Márkusék szívélyes invitálására máig tartó tartózkodássá változik.
Az országos szövetség év végi közgyûlésén – a tiszaújvárosi triatlon-team érdemeit ismerve el ezzel – Dr. Márkus Gábort alelnökké választják.
Közben persze a világban is történik egy s más. Mark Allen tizedszer nyeri a nizzai versenyt, ötödször gyõz Hawaiiban, a VB-t Simon Lessing szupersztár nyeri… Tiszaújvárosban a vezetõk egyelõre csak maguknak merik feltenni a kérdést: lesz-e a klubnak valaha világbajnoka?
1994 – Erõsödés
A rövidtávú versenyek hazai sztárja, Lehmann Tibor Tiszaújvárosba igazol; a klubvezetés vele kezdi meg a párhuzamos “alulról” és “felülrõl” egyaránt erõsítõ csapatépítést.
Alulról a város reményteljes tehetségeivel, felülrõl hazai és nemzetközi sztárokkal. A helyi verseny pedig már országos bajnokság, 517 indulóval, a férfiaknál a klubhoz tartozó elsõ és második helyezettel (Ülo és Lehmann).
Az eredményhirdetés azóta is napirenden lévõ vitát kavar. Odaítélhetõ-e külföldi állampolgárságú, de magyar klubban versenyzõ sportolónak a bajnoki cím? Ülo megkapja a titulust, akárcsak négy évvel késõbb az ugyancsak TVK Mali tag Dmitry Gaag is. Ezt követõen viszont a szövetség ellenkezõ értelmû döntést hoz, mivel ez sokaknak csípi a szemét – pedig ha tudnák, hogy Gaag a következõ évben mekkorát dob majd …! – de ez már újabb történet, kár ennyire elõreszaladni.
A helyezettek között 1 000 000 forint, több mint 10 000 német márkát osztanak ki, ebben az évben ez a legmagasabban díjazott verseny Magyarországon. A gyõztesek – a nõknél: Maros Vera – ráadásul egy-egy Yamaha motorkerékpárt is kapnak. Ekkor lesz – egyenlõre csak egy pasta-party, valamint egy fogadás erejéig – a verseny támogatója a Hotel Phõnix.
Kint a világban? A triatlon nagyasszonya, az Új-Zélandi Erin Baker utoljára indul versenyen – Powerman; Zofingen – s ha indul, hát meg is nyeri … élesedõ ETU-ITU ellentét, többek között a bolyozási szabály engedélyezése, avagy megváltoztatása miatt …A TVM Mali védett szigetére hál istennek nem érnek el a vihar hullámai.
1995 – Beérik az utánpótlás
Mégpedig Veszprémben, egy másik magyar városban érik be, ahol az ifjúsági és junior duatlonisták számára rendeznek Európa-bajnokságot: az ifik között az egyesület saját nevelésû versenyzõje Gál Andrea szerez aranyérmet.
Lehmann a távoli Vuokattiban mutatja meg, hogy nemcsak a gyûrõdést, hanem a fagyot is bírja: bronzot érõ második futást produkál a finnországi felnõtt duatlon EB-n.
Alakul a férficsapat is: Lehmann és Ülo mellé felnõ a még csak junior ifjú Márkus Gábor, a klub versenyzõivel négy edzõ foglalkozik, kikérik a véleményét a német dr. Kuno Hottenrottnak, Norman Stadler, Lothar Leder mesterének is. A kis Márkus a mexikói Cancunban, a juniorok világbajnokságán az úszás és kerékpározás után még a második helyen áll, onnan esik vissza a 17-re, de tudvalévõ: az összes képességet nem lehet egyszerre fejleszteni, s van még ideje fejlõdni …
Maga a verseny? Folytatódik az Ülo – Lehmann párharc; ismét elõbbi gyõz; a nõk közül Molnár Erika a gyõztes aki három évvel késõbb a világranglista második helyére is felkapaszkodik. A versenyen 150 rendezõ mûködik közre – alakul, összeszokik a háttérben munkálkodó, de sikeres versenyhez nélkülözhetetlen közremûködõk csapata.
Ez évben szövõdik kapcsolat a klub és a kerékpárgyártó MALI cég között. Máli János cégvezetõ, aki többek között az orosz Galina Jenyuhina pályakerékpáros világbajnokot is szereléssel támogatja, felismeri, hogy a nemzetközi sportéletben egyelõre ismeretlen, de szívósan nyomuló, a hazai sportéletben máris egyre nagyobb szerepet játszó vidéki klub hosszú távon legalább akkora ismertséget és elismerést hozhat a MALI márkának, mint egy-egy bizonytalan jövõjû világsztár.
És végre eldõl: ha Sydney, akkor triatlon! A triatlonos világ felujjong, ámbár az ausztrál sikerek láttán sokakban felmerül a kérdés: van-e esélye nem auszinak a távoli kontinensen? Ami az ITU -ETU iszapbirkózást illeti: gyõz utóbbi. Elõbbinek teljes vezérkara lemond, újat választanak helyette. Viszont a lényeg: a TVK Mali klub vezetése mindkét testület bizalmát bírja, s ha csak a tervezgetés szintjén is, tervbe kerül egy esetleges ITU Világkupa verseny rendezése.
1996 – Új versenyforma: TVK = Továbbjutsz Vagy Kiesel
Ebben az esztendõben a hagyományos Tisza Triatlon mellett két új versenyforma is debütál a klub rendezésében. Az egyik “saját találmány”, neve TVK; azaz Továbbjutsz Vagy Kiesel”.
Félóránként ismétlõdõ futamok után, mindig felére csökken a mezõny, a döntõ 32-es illetve 16-os mezõnye három korábbi rangsoroló verseny után alakul ki. Gyõz: Kuttor Csaba és Molnár Erika – ma mindketten a magyar triatlonsport olimpiai reménységei -, jutalmuk hawaii kirándulás, az Ironman megtekintése. A távok (250 m – 7 km – 1,5 km) látszólag rövidek, de éppen lihegésnyi a szünet köztük, egymás után ötször, illetve négyszer kell megtenniük õket, a taktikának nagy szerep jut, felfokozott az izgalom … a résztvevõk részletekben ugyan, de összességében a hagyományos verseny távjait teljesítik, ráadásul a megszokottnál jóval erõsebb iramban.
Ez a verseny már nem a Tisza-parton, hanem bent a városban, a Dísz-tóban, illetve a körül zajlik; a pálya tervezõi nemcsak a versenyzõkre, hanem a nézõkre is tekintettel vannak. Úgy a kerékpározás, mint a futás többkörös, s így a versenyközpont környékérõl jól belátható és követhetõ; nem véletlen, hogy ugyanez a pálya egy évvel késõbb a triatlon közvetíthetõségért, “eladhatóságáért” harcoló ITU vezérkar tetszését is elnyeri.
A másik új verseny a Klubcsapatok Országos Bajnoksága. Ebben a formában az öt csapattagnak egymásért is helyt kell állnia, mivel nem a tagok összetett, hanem a harmadik célba érõ idõeredménye a mérvadó. A teamek percenként rajtolnak, a kerékpározás és a futás során ugyancsak köröket tudnak le – a nézõk itt sem unatkoznak. A Bici Tour csapata mögött a TVK Mali egysége ezüstérmet, a lányok bronzot szereznek … s közben úgy a versenyzõk, mint a rendezõk alaposan megismerkednek ezzel az új, ugyancsak izgalmas versenyformával.
A hagyományos Tisza Triatlon ezúttal sprint távon (750 – 20 -5) bonyolódik, férfi gyõztes az Ukrán Polikarpenko, aki ma a világ triatlon topjának megbecsült tagja, a nõk közt a TVK Mali-s Füri Csilla szakítja át elsõként a célszalagot.
Ifjabb Márkus az ITU Világkupát veszi célba. Versenyrõl-versenyre vándorol, ranglista pontjait gyarapítandó – az olimpiai részvétel alapja ugyanis a pontszámítás. Elsõéves felnõtt, úszásban kerékpározásban pariban van a világsztárokkal … õ is ott szeretne lenni Sydney-ben.
Eddig a tiszaújvárosi triatlon klub a helyi festékgyár, az AKZO-NOBEL termékének nevét, a Supraluxot viselte. A név most változik; a TVK lesz a fõ támogató. Nemcsak a betûk rímelnek: Továbbjutsz Vagy Kiesel, Triatlon Versenyzõk Klubja, Triatlon Világ Kupa … hasonlóság mutatkozik a gyáróriás és az egyesület története között is. Mindkettõ a semmibõl indult, mindkettõ uralja a hazai piacot, mindkettõ további fejlõdésre kész… s ami a lényeg: mindketten korrektül teljesítik az együttmûködési szerzõdésben foglaltakat.
Az Európa-bajnokságot ez évben Szombathelyen rendezik. Az angol és német világsztárok elõtt a belga Luc van Lierde viszi el a pálmát, a junior lányok mezõnyében a magyar Molnár Erika a második. Itthon már ismerik a nevét, a nemzetközi triatlonvilág most kezdi megjegyezni. A clevelandi VB-n nincs amerikai a dobogósok között, Hawaiiban Luc alázza õket – úgy tûnik, végleg véget ért a Scott-tal, Allen-nel, Molinával jegyzett amerikai hegemónia.
S még egy apró hír: Márkus lemond a Triatlon Szövetség alelnöki tisztségérõl, mert úgy ítéli meg: kizárólag klubjára, pontosabban a klub által szervezett versenyekre figyelve többet használ az egyetemes triatlon ügyének, mintha terméketlen vitákkal töltené idejét.
1997 – ITU Triatlon Világkupa
A “Mi történik kint a világban,” költõi kérdést ezúttal felesleges feltenni – hogy a világ jön-e el Tisza-parti városba, avagy Tiszaújváros lép ki a világba, tulajdonképpen mindegy… a lényeg hogy Tiszaújváros a triatlonvilág meghatározó elemévé válik.
A klub 97-tõl kezdve – az ITU-val kötött szerzõdés 2000-ig szól – évente világversenyt rendez. Az ITU Világkupa a triatlonvilág Grand Slam-je, ilyen verseny rendezési jogát elnyerni nemcsak nagy tisztesség, hanem ugyanakkora felelõsség is. Európából Tiszaújvároson kívül csak Stokholm, Monte Carlo és Embrun kerül be a kalapba. A tiszaújvárosi verseny pénzdíjainak összege 85 000 USA dollár – hol van már a 10 000 márkás összdíjazás? Pár évvel korábban Márkus doktor még a Magyar Triatlon Szövetség vezetõitõl tanulta a triatlont, de most változik a világ: azok járnak az õ versenyére tanulni. Van mit.
Bár az úszás továbbra is a Tiszában zajlik, a versenyközpont betelepül a triatlonisták zömének szállást és ellátást adó Hotel Phõnix mellé, a városközpontba. A versenyzõk 5 kilométert megtéve ide kerékpároznak be, hogy háztömbkörüli-, un. kritériumverseny formájában még hét darab ugyancsak 5 kilométeres kört tegyenek meg, s végül ezt még négy 2,5 kilométeres futókörrel fejeljék meg. A nézõk kiszolgálása megint tökéletes; az elõzetes beharangozásnak köszönhetõen legalább 10 000 nézõ van kint a pályán, ûzi, hajtja a versenyzõket. Elsõsorban persze a magyarokat – akik közül Molnár Erikát röpíti leggyorsabban a biztatás no meg saját tehetsége: szenzációs futást produkálva az ausztrál extraklasszis, a VB-n is diadalmaskodó Emma Camey mögött másodikként libben át a célvonalon – a “pretty Hungarian girl”-nek a nézõk közé vegyülve szurkol az ITU elnöke és versenyigazgatója Les McDonald, valamint Michael Gilmore is.
A férfiak versenyében az auszik fiatal versenyzõje, Craig Walton, valamint a francia Banjamin Sanson az úszás során egyperces elõnyt szerez, s eszeveszett kerékpározással ezt meg is tudják tartani; hátra-hátra tekintgetve menekülnek az õket üldözõ boly elõl. Jön a mindent eldöntõ futás – régi triatlonos mondás: a verseny igazából a futással kezdõdik – , Walton megtartva valamit elõnyébõl és gyõz, Sanson nem, és “csak” negyedik … nála érdemes elidõzni egy percre. Látva a hazaiak szerfelett kellemes körülményeit – ebben az évben kezd épülni egy minden igényt kielégítõ edzõközpont, melyben a triatlonistáknak 400 m2 -es székház jut – Ojava Ülo és Dmitry Gaag utánÕ is a TVK Mali Triatlon Klubhoz igazol. Az elõbbiekkel ellentétben neki nem kell megtanulnia magyarul – már ismeri ezt a nyelvet. Korábban a több olimpiai és világbajnokot nevelõ Széchy úszóteam tagjaként két esztendõt töltött Magyarországon, 1500-on kerek 15 percet tudott … nem csoda hát, hogy õ hasítja élen a vizet.
Érdemes idézni Mike Gilmore hivatalos véleményét. “Nyugodtan állíthatom, hogy ez volt az idei szezon eddig lezajlott eseményei közül a legjobban megszervezve.”
Mindazonáltal: “Hogy egy ilyen eseményt Tiszaújvárosban ismét meg lehessen rendezni, meg fogjuk követelni bizonyos módosítások elvégzését. Elsõsorban az úszás starthelyének és útvonalának kell megváltoznia ahhoz, hogy a versenyszám biztonságos legyen és mindenkinek egyenlõ esélyt nyújtson.”
Ami azt illeti Gilmore-nak igaza van. Mivel a ponton, melyre a versenyzõket kiszólítják kicsi, a versenyzõk súlya alatt süllyedni kezd; erre õk pánikszerûen elrajtolnak, visszavezénylik õket, újbóli sorakozás, helykeresés … s bár az úszás végül is nem befolyásolja a versenyt kimenetét, nyilvánvaló: ezen bizony változtatni kell.
A Világkupa árnyékában is figyelemre méltó a TVK Mali férfi csapatának a Klubcsapatok Európa-bajnokságot Franciaországban elért IV. helyezése. Érdemes a csapat tagjainak nevét is megjegyezni: Lehmann, Ülo, ifj. Márkus, Páncsity, Bársony.
S nagy érdeklõdés mellett természetesen folytatódik a TVK versenysorozat is. Gyõztesek: Góg Anikó és Koós Zoltán. A nõk között Molnár Erika a nagy esélyes, de Gógot ez nem zavarja, megvan a maga taktikája. Az utolsó összecsapásig altatja a másikat, aztán egy éles kanyarban – van belõlük elég! – mivel robbanékonyabb, hát robbant. Pillanatok alatt behozhatatlan elõnyre tesz szert, amelyet azután a futás során is képes megõrizni. Góg Anikó a magyar triatlonsport másik nagy ígérete, Emma Carney- szerû õstehetség, ha képes lenne úszásán javítani … de hát tudjuk, a sportban nincs ha, itt csak a tervszerû és kemény munka számít.
Verseny elõtt egy fájdalmas kötelességüknek tesznek eleget: ellátogatnak a temetõbe, hogy fejet hajtsanak a nyár elején egy horvátországi versenyrõl hazajöttében halálos közlekedési balesetet szenvedett – nem képletes a beszéd! – barátjuk, ifjabb Márkus Gábor sírjánál. A szerény, rokonszenves és mindenkor segítõkész versenyzõ emlékére 1998-ban a Világszövetség “Márkus Gábor Emlékdíj”-at adott át, melyet a svájci Magali Messmer és a venezuelai Gilberto Gonzalez nyert el.
Hogy a tragikus eseménynek van-e köze a verseny megrendezésében bekövetkezõ – ha nem is õrségváltásnak, de – munkamegosztásnak, arra talán maguk az érdekeltek sem tudnának egyértelmû választ adni. Mindenesetre tény, hogy mint szervezõ apja mellett a másik testvér, Márkus Gergely is egyre nagyobb szerepet vállal. Fiatal kora ellenére is meglepõen határozott és reakciókész, ugyanakkor laza és udvarias; ritka alkalom, hogy a versenyzõk egy velük egyívású fiatalembertõl kaphatják az eligazítást és ha kell, a segítséget.
Itt és ekkor ível felfelé az ausztrál Loretta Harrop karrierje, aki fölényesen, rajt-cél gyõzelmet aratva nyert. Bebizonyosodik, hogy bár a triatlon sportban bekövetkezett szabályváltozás – szabad a bolyozás! – a kerékpározást érinti, a versenyzõket úszótudásuk szerint szelektálja. Aki nem ér oda, nem tud csatlakozni az elsõ kerékpáros bolyhoz, futhat a végén bármilyen jól, behozhatatlan hátrányba kerül. Ez a felismerés elsõsorban a magyarok sztárja, Molnár Erika számára keserû – hiába kerekezik elfogadhatóan és fut kiválóan, erõsen közepes úszása miatt – holott Emma Carney távollétében nem kevesen gyõzelmet vártak tõle – végül csak a hatodik helyet tudja megszerezni.
A férfiak küzdelme Gaag és az Újzélandi Hamis Carter futópárbaját hozza – hiába biztatja, ûzi kedvencét fergetegesen a közönség, utóbbi kerül ki belõle gyõztesen. Õ is otthon érzi magát e versenyen.
A tiszaújvárosi közönségrõl nem árt pár szót ejteni. Sok nagy csatát megért, rutinos öreg triatlon-rókák mondják el: ez a közönség, ez a frenetikus hangulat még õket is meglepi, nagyobb teljesítmény elérésére sarkallja. Nemcsak a közönség tartozik köszönettel a világsztároknak hát, hogy megtisztelik az alföldi kisvárost – a sztárok is köszönetet mondhatnak a biztatásért, a feléjük áradó szeretetért. A települést húszezren lakják – nos, úgy tûnik, nincs ember, aki otthon marad ezen a napon, a legrosszabb esetben is ablakukból nézik, szurkolják végig a versenyt.
A versenyt dr. Schmitt Pál a MOB elnöke is megtiszteli jelenlétével.
Okulva az egy évvel korábbi úszórajt -mizérián, a rendezõség – korábban már szó volt róla ekkor szerzi be a hatvan méter hosszú stéget, s állíttatja fel, rögzítteti horgonyokkal, folyásiránynak keresztbe a Tisza medrében. Végre megvan a tökéletes megoldás! Csakhogy a verseny elõtti napon kellemetlen hír érkezik. Emelkedik a víz, ágakat, kidõlt fákat sodor, félõ, hogy az uszadék megakad a stégben, összegyûlik, s hiába rögzítették bármilyen erõsen, elsodorja. Márkusék máris intézkednek: két hatalmas, kövekkel megrakott uszályt kerítenek, s afféle elterelõ lemezként használva õket, ferdén a stég fölé húzatják õket. A veszély elhárult, a versenynek most már ez a szakasza is zökkenõmentes.
Ifjabb Márkus hiánya miatt a Klubcsapatok Európa-bajnokságot Csehországban ezúttal csak VI. helyezés jut a tiszaújvárosi teamnek. A TVK versenyt Kuttor és immár másodszor – Góg Anikó nyeri.
Valaki játékból kimondja a nevet, ami aztán közismertté, mi több: közkedveltté válik: Triatlonújváros. Nem is hangzik rosszul, nem bizony: TRIATLONÚJVÁROS.
Az úszás során szerzett másfél perces elõnyét a kerékpárban még eggyel megnöveli, futása afféle sétagalopp már csak. A nõk versenyében a kerékpáros pályán a kerekek surrogásán kívül csak a késõbbi negyedik belga Mieke Suys kiabálása hallatszik; korholja, aktiválásra serkenti a bolyban vele együtt utazó társait: fogjanak már össze, eredjenek a szökevény nyomába. Mindhiába, a társaságban rajta kívül senki sem vállalkozik vezetésre, egyedül pedig nem megy.
Hasonló a problémája Maracskó Tibornak, a Magyar Triatlon Szövetség egyik vezetõjének is. A magyar nõversenyzõk gyenge szereplése láttán megjegyzi: végre itt lett volna az alkalom, hogy összeállva megpróbálkozzanak az elõrejutással – ehelyett teljes passzivitást mutatva még a jó eredmény lehetõségétõl is megfosztották magukat. Kritikája – nemcsak a hazájabeli nõkre, hanem a mezõny egészére nézve is – jogos: mintha a nõk nem éreznék még a bolyozás adta lehetõséget.
A férfiak bezzeg …!
Megint Sanson száll ki elõször a vízbõl, de elõnye csak húsz másodperc, egy tizenegy fõt számláló boly egykettõre bekebelezi. Hétkörös rohanás kezdõdik, tele robbantásokkal, meghiúsított szökési kísérletekkel senki sem tud, senkit sem hagynak meglógni. A közönség tombol, a versenyzõk egyszerre vágódnak be a váltóhelyre … mint sokszor, a szétlövést a futás hozza. És úristen! mekkora nevek! A világranglista, az olimpiai pontvadászat elsõ hét helyezettje itt van. Aztán Lothar Leder, aki azzal írta be magát a sporttörténelembe, hogy elõször ment ironman-en nyolc órán belül, Greg Welch, kinek hosszú évek után sikerült megtörnie az amerikaiak egyen-uralmát Hawaiiban … no és a két ász: Simon Lessing meg Spencer Smith.
A nemzetközi triatlonélet e két fenoménja nem járt még Tiszaújvárosban, mi több: az utóbbi idõben egymással sem találkozott. Szándékosan kerülték a másikat. S most itt vannak, mindketten; hiába, kell a pont az olimpiához. Sokan összecsapásuktól várják a csemegét ezen a versenyen. Nos ez elmarad. Ha Smithnek – aki e verseny után nem sokkal bejelenti: abbahagyja a triatlont, s a profi kerékpározással próbálkozik – sikerülne leszakítania a többieket, talán másként alakul a végeredmény … Lessinget viszont már az úszás során kiszorítják. Nem is erõlködik tovább, kényelmesen, csak becsületbõl csinálja végig a versenyt.
Bár a legjobb futóidõket három, a második bolyból érkezõ versenyzõ: Leder, Gaag és Welch produkálja, az elsõ csoport tagjai azért igyekeznek annyira, hogy ne hagyjanak nekik beleszólást a döntésbe. A gyõzelmet megint Hamish Carter szerzi meg, ezúttal honfitársa, Shane Reed ellenállását morzsolja fel az utolsó kilométereken.
A TVK Mali Triatlon Klub legeredményesebb versenyzõjének Dmitry Gaag bizonyul; hetedik. Az igazi nagy harcot viszont az ezután sorra kerülõ világbajnokságon dobja: Simon Lessinggel vívott párharcából gyõztesen kerül ki … teljesül a régi álom: a klubnak világbajnoka van! A sydney-i olimpia triatlon számának nincs abszolút favoritja …
a férfiak közül legalább hatan-nyolcan esélyesek – Gaag köztük van. ( A nõk közül már kevesebben – és nagyon nagy meglepetés lenne, ha nem hazai versenyzõ állna fel a dobogó legfelsõ fokára … sõt, esetleg valamennyire.)
Gaag Tiszaújvárosban él és edz, a városban senkit sem érdekel, hogy nem magyar nemzetiségû … bár talán egyszer ilyen olimpiai esélyes is lesz. Nem tûnik rossz elõjelnek, hogy Lehmann befejezni készül versenyzõi pályafutását … a vezetõk tõle várják, hogy a szakedzõk munkáját összefogva a jelenlegi utánpótlás tagjai közül katapultál majd pár helyi versenyzõt a nemzetközi élvonalba.
Hogyan kerülhetõ el, hogy a klub által rendezett másik nagy verseny, a Klubcsapatok Európa- bajnoksága ne kerüljön árnyékba? Egymástól távoli idõpontokra kell helyezni õket?
Ellenkezõleg – egymás mellé, két hétvégére. Legyen a közbensõ hét neve TriWeek, éljen sõt mozogjon a város triatlonlázban, essék minden napra egy amatõrök számára rendezett rövid verseny, futás, kerékpározás, mini-triatlonozás … garantált siker. A hétközi versenyeken 8100-an állnak rajthoz, a város összlakosságának 45 százaléka! Ezt csinálja meg más város, ha tudja!
A városközpontban lévõ Dísz-tóban rendeztek már ugyan triatlonversenyt, de a tó kicsi, maximum 300 méteres háromszögletû pályát lehet kijelölni benne. A csapatverseny úszótávja viszont 750 méter, s a nézõk miatt nem ártana, ha az úszás is a városban bonyolódna … a rendezõk egyszerû, de nagyszerû megoldással rukkolnak ki. Versenyuszoda szerûen besávozzák a vízterületet, a sávok végén a versenyzõknek mindig fordulni kell, a nézõk mindvégig láthatják, követhetik az egyes csapatokat… még az ETU rutinos, sok nagy versenyen megfordult vezetõi Didier Lehéneff elnök és Erika König-Zenz fõtitkár is elragadtatottan nyilatkoznak a pályáról.
Bár a Lehmann – Gaag – Ojava – Sanson – Kaldau összeállításában versenyzõ hazaiak nagyon felszívják magukat a Csapat Európa-bajnokságra, a triatlonvilág Real Madridjának számító Tri-Team Henniez-zel szemben – Johns, Hug, Keller, Alder, Fischlin – nincs igazán esélyük. A verseny, köszönhetõen megint csak a közönség fergeteges buzdításának, ennek ellenére váratlanul szorosnak bizonyul; a svájci csapat gyorsabb váltásai döntõnek bizonyultak. A TVK Mali csapatában a többiek a Sanson krallvizén utaznak, a kerékpározás során az ifjú tehetség Kaldau vállal prímszerepet; a fennmaradt három pedig egymást segíti be a célba, Gaag vezetésével.
Említésre méltó a Góg Anikó által vezérelt nõi csapat – Góg, Nagymihály, Gál, Varga, Révész – harmadik helyezése is.
Gaag díszvendégként a “Továbbjutsz Vagy Kiesel” versenyen is rajthoz áll. Világbajnokhoz méltó fölénnyel gyõz; a nõk mezõnyében Molnár Adélt illeti a koszorú – meg persze a nem elhanyagolható pénzdíj.
A Magyar Triatlon Szövetség objektív, nemcsak az élversenyzõk, hanem az utánpótlás eredményeit is figyelembe vevõ értékelési rendszert dolgoz ki. Fentiek alapján nem meglepõ, hogy a TVK Mali Triatlon Klub utcahosszal elsõ – a siker természetesen nemcsak a versenyzõké, hanem mindazoké – edzõké, versenyrendezõké, sportvezetõké, önkéntes segítõké – akik a csapat körül tevékenykednek.
S ami ugyancsak erõfeszítéseiket igazolja, sõt, szinte a mennybe röpíti õket: az ITU hivatalos értékelése szerint a tiszaújvárosi ITU TVK Világkupa – beleszámítva a Világbajnokságot is! – legtökéletesebben, legzökkenõmentesebben megrendezett verseny ebben az évadban. Ha ehhez hozzászámítjuk még, hogy a Monte-Carlo-i verseny arculattervét is a tiszaújvárosi gárdához tartozó Tóth Béla készíti, hogy a “versenyigazgató” titulust viselõ Márkus Gergelyt az ETU és az ITU egyaránt komoly feladatokkal bízza meg; elõbbi azzal, hogy a TVK Világkupa, mint etalon alapján állítson fel egy versenyrendezési standard-et, utóbbi, hogy mint versenybíró vegyen részt az olimpián … nos mindezek alapján feltehetõ a kérdés, mi jöhet még?
A fejlõdés eddig egyenes vonalú volt, lesz-e, lehet-e folytatás?
Verespatak.
A szó a tiszai emberek számára rémképzetek kelt: gátszakadás, ciánszennyezés, halpusztulás, mérgezésveszély… a folyó tragikus éve ez.
A tiszaújvárosi-versenyek hagyományosan a Tiszához kötõdõdik, hisz’ a folyóban való úszás adja meg a bukéját – ezúttal elmarad?!
A program júniusban kezdõdik a Tisza Triatlonnal – nem a Tiszában. Ez már a kilencedik jól megszokott verseny itt, ámde a helyszín változik. A tiszaújvárosi strandfürdõ új medencével bõvül – nyolc pályás, 50 méteres, minden igényt kielégítõ, s mintha csak a ciánszennyezés idejére idõzítették volna az átadását… mi mással lehetne felavatni, mint a Triatlon Klubcsapat Országos bajnoksággal? Az atomcsapat száguld. A vízben Sanson a vezérnaszád, a kerékpározásra sem fogy el az ereje, a Lehmann-Gaag-Ágoston trió pedig ledarálja az 5 kilométeres futást. Két és fél perccel verik a mezõnyt.
Másnap elõször a sportág történetében, a legfiatalabbak kontinensviadalon csapatban is bizonyíthatnak. Összesen 14 ország küldi el versenyzõit a különbözõ korcsoportokban. Az eredmény: tarolnak a magyarok – a négybõl 3 korcsoportban nyernek! A sikerbõl a tiszaújvárosiak is kiveszik a részüket Nagymihály Adrienn révén.
A hazai versenyeken sem maradnak el az újvárosi sikerek. Elég csak annyit mondani: a klubnak összesen 13 válogatott versenyzõje van a különbözõ korosztályokban…
Triatlon Nagyhét – nevéhez méltóan két világversennyel fûszerezve. Egyetemi és Fõiskolás VB – ezt kétévente rendezik. Soha nem látott mezõny gyûlik össze, félõ, nekik kicsi lesz a strandfürdõ ötvenese…
Sebaj, a közelben van Sajószöged, Sajószöged közelében meg a Tolnai tó – idén kerékpárra pattanás elõtt abban úszik két kört, másfél kilométert a triatlonvilág nemzetközi elitje. A cél, mint mindig, ezúttal is bent a városban, a Hotel Phõnix elõtt van. És mint mindig, a város összefogása újra megmutatkozik. A klub felhívására több százan segítenek a tó környezetének rendbetételében. Nizza, Hawaii, Sydney és Tiszaújváros mellett Sajószöged és Sajóörös beírja a nevét a triatlontörténelembe.
A nõk versenyében a jövõ bajnoka a nyerõ. A 18 esztendõs Jodie Swallow az úszás során bohócot csinál a mezõnyból. A kerékpáron ugyan utolérik, de a futásban már nincs kegyelem. A magyar lányoknak volt már jobb napjuk is, de majd délután, valamelyik fiú! Igen, fiú, mi több, tiszaújvárosi fiú. Ágoston Szabi nagyon készül a fõiskolás vébére. Edzõjével, Lehmann Tiborral erre idõzítették a csúcsformát. Az úszás és a kerékpározás során végig vezet, a futásban viszont a cseh olimpiai résztvevõ, Filip Ospaly lehajrázza. Sebaj, tiszaújvárosi a dobogó második fokán! És a harmadikon is, mégpedig Héczey András.
A hét minden estéjére jut látni-hallanivaló. Egy kis sport, egy kis buli – ez a recept. A csúcs a Pa-Dö-Dö koncert. Még a villanyoszlopon is “lógnak” az emberek. Egy tényt el kellett fogadnunk: kinõttük a teret.
Világkupa… oly jó kimondani! Nincs akkora mezõny, mint egy éve, de egy hónappal az olimpia elõtt ez érthetõ is. A triatlon ott van az olimpián, végre bekerült!!! És itt azért érdemes megállni egy percre; ez a harc sem, mármint sportunk bejuttatása az olimpiára, sem volt kisebb küzdelem, mint mondjuk gyõzni egy világkupa-versenyen. Hosszú-hosszú évek finesze és taktikája, türelme és erõszakossága kellett hozzá, hogy a Mission Bay-i örömködésbõl milliók sportja, millliárdok látnivalója váljék. És ebbõl a harcból, ebbõl a csatából – a szerénykedés most álszerénykedés lenne – a tiszaújvárosi triatlonvezetõk és -szervezõk is aktívan kivették a részüket!
A világkupát többen az olimpia elõtti utolsó próbatételnek szánják. A kétszeres gyõztes Loretta Harrop már egy ideje nem versenyez sérülés miatt; itt akarja bizonyítani, hogy helye van a világ legerõsebb triatlonnemzetének olimpiai csapatában. Sikerül is neki. Mintha ez már természetes lenne, ha itt van, akkor nyer is. A férfiaknál egyetlen korábbi gyõztes sem áll ott a rajtvonalon – tehát új királyt kell majd koronázni. A csehek megszerették ezen a héten Tiszaújvárost; most Martin Krnavek a nyerõ. Nem is lesz olyan rossz csapatuk az olimpián! A mi Gyimánk nagyon igyekszik, a negyedik helyen fut be. Benjamin Sanson hatodik, míg Ágoston Szabolcs a nyolcadik. És persze azért ne felejtkezzünk meg Kuttor Csabáról, aki élete legjobb eredményével feláll a dobogó harmadik fokára. Hála a tiszaújvárosi közönségnek – ezt õ mondja utána.
És végre itt az olimpia, triatlonversenyén két tiszaújvárosi figurával. Az elsõ Dmitriy Gaag, aki egy kicsit – egy kicsit? – városáért is hajt. De még hogyan! A negyedik helyig fut fel. Gratulálunk Gyima, köszönjük, összes tiszaújvárosi szurkolód nevében is! Az olimpia triatlonszámának másik újvárosi embere nem versenyzõ, hanem versenybíró – Márkus Gergõ. Aki meg azt mondja: ezért érdemes csinálni. Ezekért a felejthetetlen pillanatokért.
És a hab a tortán: az év legeredményesebb együttese Magyarországon a TVK-Mali Triatlon Klub!
A Triatlon Nagyhét – ilyen sem volt még Magyarországon! – Aquatlon Országos Bajnoksággal indul.
Futásból, úszásból aztán újra futásból álló duatlon – ha lehet, még a klasszikus, futás-kerékpározás-futás kombinációnál is egyszerûbb versenyforma. Külföldön, fõként tengerparti országokban már régóta csinálják, most itthon is megpróbálkoznak is vele – elsõként természetesen Tiszaújvárosban. A helyszín a Dísz-tó és környéke, a verseny, mely a sportminisztérium „Sport 25” programjában is bekerül, a rossz idõ ellenére is rengeteg nézõt vonz. A Buda-Cash-hez igazolt Ágoston Szabolcs mögött Gaag a második, a lányoknál Edöcsény Nóra a gyõztes.
Másnap a TVK Kupa kieséses versenyében ezúttal Buru Gábor virtuskodik: ezüstérmet szerez. De a fõ szám ezen a napon a „Jabil 1/3 Maraton”. Mindhárom szó ismeretes: a két utóbbi a 42 kilométeres táv harmadrészét, azaz 14-et jelent, a Jabil meg a városra nemrég betelepült nemzetközi, elektronikai eszközöket gyártó céget. Több mint száz egyéni induló mellett ötven négytagú váltó is rajthoz áll; nem nehéz kiszámolni, ez legalább háromszáz sportoló embert jelent – a Jabil tudja, kit támogasson.
Világkupa.
A város Gyimája ekkor áll a legközelebb a gyõzelemhez. A futásra ketten maradnak, õ, meg a cseh Martin Krnavek; Gyimáról mindenki tudja, hogy fenomenális futó, az aranyérem már zsebben… vagy mégsem? Krnavek nem ijed meg, végig õrzi minimális, 12 másodperces elõnyét és gyõz. Ideje: 1:44:17.
Mindez semmi a nõk versenyéhez képest.
asszandra trójai királylány volt, egykor a népszerû (rock?)gitáros, Apolló isten barátnõje, akit az isten szerelmi hevületében a jövõbelátás képességével adományozott meg. A szerelem, mint ismeretes, megy, ahogy jött, az övéké is elmúlt rendesen, ki tudja, milyen balhé volt köztük… Apolló, ha visszavenni nem is tudta az ajándékét – úriember, pláne, ha görög isten, nem tesz ilyet – egy apró, de annál sunyibb záradékkal egészítette ki azt. Oké, lásson a nõ a jövõbe, de senki se higgyen neki. (Azért ez nem volt annyira úriemberes.) Mindezt azért érdemes elmondani, mert a világkupa nõi versenyét Kasszandra szelleme lebegte be.
Loretta Harrop szinte hazajáró vendég, sõt, hazajáró gyõzõ Tiszaúvárosban. Úgy versenyez, ahogy megszokta itt: az úszásban szerzett egyperces elõnyét a kerékpáron, hiába áll össze, és üldözi az egész mezõny, megtartja… hogy aztán a futás során elfáradjon, s két és fél percet visszaesve csak a 10. legyen. – Nem lett volna érdemes erõt tartalékolni a végére? – kérdezték tõle sokan (Kasszandra: „ráfázol még erre!”), de õ nemigen törõdött a sápítozókkal; csak pillanatnyi kihagyás lehetett, hogy most nem jött be a rajt-cél taktika, máskor megint bejön…
Gyõz az amerikai Siri Lindley, ideje bõven két órán belüli: 1:56:47.
Ágoston távozása miatt gyengült a csapat, a nyár eleji csapatbajnokság abszolút esélyese a Kuttor-Ágoston-Szilágyi-Páncsity összeállítású legénység.
Nálunk?
A szövetség hozott egy szabályt: egy csapatban csak egy légiós szerepelhet. Hogy ez a TVK Mali ellen irányult-e vagy sem, utólag nehéz kideríteni… azt talán könnyebb, hogy ez jogellenes határozat, s aki megtámadná, alighanem sikerrel járna. Mindegy, nem támad senki, inkább versenyez… a TVK Mali ezúttal kényszerûségbõl megfiatalított csapattal. Az eligazolt Ágoston után a francia állampolgár Sanson is kiesik, a fiatalok: Buru, Kaldau, Török nemcsak lehetõséget, hanem felelõsséget is kapnak. S kiderül, a Lehmannal, Gaaggal „kiegészült” csapat nemhogy gyengült, hanem erõsödött, biztosan nyer a favorit Buda-Cash elõtt. És ami hab a tortán: a junior csapatbajnokság gyõztese (mondani sem kell, a TVK Mali együttese: Benõcs-Benedek, Balogh-Mélypataki) a felnõttek közt is harmadik legjobb idõt éri el.
A Duatlon Diákolimpia Országos Bajnokság döntõjét Tiszaújváros rendezi. Kereken ezer gyerek érkezik a városba, hogy a városi sportcentrum és az ipari park útjain vetélkedjen. A megyék közti pontversenyt Borsod-Abaúj-Zemplén nyeri, nem kis mértékben az iskolák között második helyezést szerzõ helyi Eötvös Gimnázium, és a hetedik helyezett Városi Általános Iskola diák-duatlonistáinak köszönhetõen.
Az év tiszaújvárosi sikereit sorolva érdemes még megemlíteni a Junior Európa Bajnokság ezüstérmes csapattagjának, Nagymihály Adriennek, s bronzérmes fiú-team két helyi tagjának, Török Daninak és Benõcs Zolinak a nevét.
Ami pedig a sportpolitikát illeti: megújul a szövetség elnöksége. Márkus doktor ismét alelnöknek jelölik, s õ – újult lehetõséget látva a magyar triatlon felvirágoztatására – elvállalja a tisztséget.
Az ETU viszont mélyponton van, személyi ellentétek, pénzügyi visszaélésekrõl szóló hírek teszik lehetetlenné a mûködését.
Évrõl-évre változik a létszám, mégpedig bõvül Tisza Triatlon Klubcsapat Országos Bajnokságon, ami viszont változatlan: mindig a hazai együttes nyeri.
S mindig nagy csatában, a Buda-Cash team reményeit zúzva ízzé-porrá ezzel. 75 együttes indul, köztük szeniorok is, az elõny nem túl nagy, de azért meggyõzõ, 13 másodperc… rosszabb sose legyen!
A középtávú bajnokságon Lehmann arat, ki tudja, hányadik országos bajnoksága már ez, a világkupán meg az Craig Walton, aki ’97-ben az elsõ alkalommal rendezett eseményt nyerte itt. Akkor Sansonnal segítették egymást egészen a futásig, ott a francia fiú visszaesett… most, figyelmen kívül hagyva Kasszandra jóslatát, végig egyedül alázza a mezõnyt.
Ha bejön neki….?
A nõknél Siri Lindley ismétel, és a lényeg, hogy a verseny visszatér a Tiszára, mivel vége a ciányveszélynek. (A halászok meg a természetvédõk nem tehetik túl magukat ezen ilyen könnyedén.)
Az ITU a tiszaújvárosiak iránti töretlen bizalom jegyében „Solidarity Camp”-et szervez a városban az olimpiai reménységek részére. A tábort a NOB is támogatja. 12 országból 25-en vesznek részt rajta; köztük egy egyszálbélû kislány, akire senki sem figyel különösebben. Pedig a portugál Vanessa Fernandes nevet nem ártana megjegyezni…
A TVK Mali Trialton Klub által kezdeményezett „TVK” versenytípus, a „Továbbjutsz Vagy Kiesel!” ebben az évben csúcspontja jut. Három korábbi TVK-verseny megkoronázásaként a Dísz-tóban és környékén kerül sor az utolsóra, a mindent, azaz a pontversenyt eldöntõre. Az elsõ nyolc versenyzõ közül négy hazai, a lejobb közülük, Buru, a második helyen végez.
Kezdjük ezúttal a „hivatalos” ügyekkel.
Mûködésének egy évtizede alatt nemcsak a versenyzõk jöttek-mentek, cserélõdtek a TVK Mali Triatlon Klubban, hanem néha az edzõk, segítõk is.
Ebben az évben azonban végleg összeáll az a gárda – legalábbis ez az elnök, Márkus doktor reménye – amely hosszú ideig képes lesz hatékonyan együttmûködni. A Lehmann iránti töretlen bizalma jegyében vezetõedzõvé nevezi ki a rengeteg versenyrutint szerzett, a Testnevelési Egyetem edzõképzõ szakán tanulmányait folytató fiatalembert. Tibor a futás- meg a kerékpározás szakágat „viszi”, az úszóedzések vezetése Fodor Ágnes feladata. Az utánpótlással két régi, jól bevált harcos törõdik: Bukó, azaz Bukovenszky József és Filep Csaba. Szabó Roland segédedzõ és gyúró… csak akinek sajogtak már többórás terheléstõl elgyötört izmai, tudja, milyen felelõsségteljes feladat az övé. S végül el ne feledkezzük Fábri Juditról, az egyesület irodavezetõjérõl és a klub szürke eminenciásáról, Benedek László szertárosról, szerelõrõl sem.
Gyurcsány Ferenc sportminiszter nem tartozik a szorosan vett stábhoz, de õ is megjelenik a világkupán, mint ahogy megtették ezt korábban a sport és állami vezetés más szinezetû prominensei is. A verseny gazdagodik, tekintélyt szerez megjelenésükkel… hogy ide jöttek és nem máshova, bizonyítja: ez fordítva is igaz.
Az olimpián szereplõ magyar küldöttség összetétele ekkor még bizonytalan, sem versenyzõ, sem sportvezetõ nem érezheti magát biztos résztvevõnek.
Egy kivétellel.
Ez a kivétel Márkus Gergely, akit, miután az ETU ITU delegáltjának választanak – magyarul: õ képviseli Európát a világszövetségben -, az athéni olimpia triatlon versenyszáma versenyigazgatójául kérnek fel. Az olimpián 28 sportág szerepel, valamennyinek görögök a versenyigazgatói.
Egy kivétellel.
Mondani sem kell, ez a kivétel is Gergõ. Athénba költözik, a helyszínen készíti elõ a versenyt. (Az olimpiai közvetítések során láthattuk – nem akárhogyan.) Ez egyrészt Gergõ személyes karrierje. De ugyanakkor a klubé, sõt Tiszaújváros-Triatlonújvárosé is… ha a világkupa-verseny évek óta nem ilyen magas színvonalon bonyolódna, ha város nem állna ilyen pozitívan hozzá, talán fel sem merülne a magyar fiatalember neve.
S most akkor az ez évi versenyekrõl.
A csapat-arany megint megvan, már mondani sem kell, megint a Buda-Cash elõtt. Ami azért nem semmi, mert erre a versenyre az egész magyar mezõny felszívja magát, speciális edzésekkel készül, az elsõ öt csapat egyike sem vallana szégyent más ország nemzeti bajnokságán.
A hazai ranglista versenyen másnap Szabó Zita és Gyima gyõz… de az igazi nagy szám… ez is a tiszaújvárosi triatlon-szervezõket dicséri, lévén hogy ez a világ elsõ ilyen rendezvénye… az igazi nagy szám a Triatlon Csapat-világbajnokság.
Három fõs teamek, a tagok egymás után, váltórendszerben teszik meg a 200 méter úszásból, 8 kilométer kerékpározásból és 2 kilométer futásból álló távot. Világsztárok vetélkednek testközelben… Török Dani nagy élménye, hogy a 9. helyen befutó magyar „B” csapat tagja lehet. Elsõ csapatunk sem panaszkodhat a helyezésére: negyedik. A gyõztesek személye, illetve nemzetisége nem kétséges: mindkétszer Ausztrália. Ott már ezer éve ûzik a triatlonnak ezt a rövidített, váltós változatát.
A világkupa nõi gyõztese a német Anja Dittmer. A harmadik helyre egy ismeretlen ausztrál lány, Emma Snowsill fut be. Már-már tiszaújvárosi hagyomány, hogy az itt jól szerepeltek – mintha itt lõnék be formájukat – késõbb, a világbajnokságon alakítanak nagyot. Ezúttal sincs másként: a quinstoni Vb-t õ nyeri.
És a fiúknál? (Bocs’: férfiaknál…)
Gaag megint nagyot alakít. De hogyan?!
Kevesen tudják, hogy a verseny talán legkritikusabb pontja az úszás utáni váltás, a bringára való felpattanás. Hogyan futsz ki a vízbõl, kapod fel és teszed fejedre a fejvédõdet, rántod le az állványról a bringádat… másodpercek, sõt, tizedmásodpercek döntenek. Aki itt nem tud elrobogni az elsõ bollyal, annak nincs esélye a gyõzelemre. Ennek a bolynak a tagjai tudniillik – a jó helyezések lehetõségétõl erõsen motiválva – egymást folytonosan és aktívan váltva növelik elõnyüket a másodikkal szemben, amelynek a tagjai már korántsem ilyen lelkesek… aki a bringázást a második vagy sokadik bolyban fejezi be, reménytelen helyzetben van. (Akadnak persze kivételek, és mint tudjuk: a kivételek erõsítik a szabályt.)
Gyima elbénázza a váltást. Az elsõ boly és a gyõzelem elérése elérhetetlen távolságra kerül. Másfél perccel az élen állók mögött kezdi meg a futást, az elején senki sem figyel rá… de aztán, jön, jön föl, mint a buzgár. Az élen egy veterán vendég, az ukrán Polikarpenko robog – ahogy a magyarok a kiválóan úszó, jó kedélyû ukránt elnevezték: „Polip-kartempó” -, aki nemcsak a kezeit, hanem a lábait is képes szaporán mozgatni… ne csigázzuk a kedélyeket, a minimális elõny megmarad, Gyimánknak megint a második hely jut csak.
„Csak?” De sokan megelégednének ezzel..!
Az ember már szinte röstelli az állandó ismételgetést, a csapatbajnokságon a felnõtt meg junior férfiak aranyát… ami talán érdekes lehet, az az, hogy tovább nõ az indulók száma, 90 együttesre.
S az is hírértékû, hogy a felnõtt férfi „B” csapat ötödik, s hogy a TVK Mali Triatlon Klubnak ezúttal már szenior csapata is van, amely rögtön fel is áll a dobogóra.
A hazaiak számára rendezett sprintverseny a Junior -és Ifjúsági Európa Bajnokság válogatója. Ami igazán említésre méltó, az helybéli Gályász Daninak nem a válogatón elért elsõ helyezése, hanem az Eb-n való szereplése. A három tagú csapat befutóembereként nemhogy ifitõl, hanem rutinos, felnõtt versenyzõtõl is ritkán látott taktikai érzékkel juttatja a dobogó legfelsõ fokára a magyarokat. Jócskán elúszik a mezõnytõl. Bringára száll – mehetne egyedül, a többiek sehol. El is indul, de nem rohan, bevárja õket, menjünk együtt fiúk, együtt könnyebb… és valóban, erejét megõrizve kezdi a futást. Gyors iramváltásokkal zilálja szét a mezõnyt… úgy gyõz, ahogy akar.
A Triatlon Naghét idei új és jelentõs eseménye az U23 Európa Bajnokság. Eljön a sportág ez évi nõi felnõtt Európa-bajnoka, azaz ismét eljön, hisz’ járt már itt… eljön és ha már itt van, nyer is. A neve Vanessa Fernandes. Ismerõsen hangzik, ugye? 2002-ben, akkor még névtelen versenyzõként egy, az olimpiai reménységek számára rendezett edzõtáborozáson vett részt Tiszaújvárosban.
Az U23-ra egyébként Európa 24 országából érkeznek versenyzõk. A „nagyok” között Pocsai Balázs negyedik és Török Dani hetedik helye érdemel említést, no meg a Bajai Péterrel kiegészült fiú-csapat aranyérme.A Triatlon Nagyhét tömegsporteseménye a „Nagyheti Hetes”. Hét(!)tagú csapatok heteskenu-, futás- és extrém váltó-számokban vetélkednek a gyõzelemért, no meg sorsolás jutalmaiért. Fõdíj: egy utazás az olimpia triatlonversenyeire – valamennyi csapattag számára.
A világkupa az olimpai elõtti utolsó versenyalkalom. Ennek megfelelõen itt van boldog-boldogtalan… pontosabban 35 boldog, akik kiharcolták az athéni részvételt, és mindazon boldogtalanok, akiknek ez nem sikerült. A díj 65 000 USD. Anja Dittmer és Shane Reed (Új Zéland) gyõz… de már mindenki Athénra koncentrál. Balogh Lõrinc, a TVK Mali ifjú versenyzõje nincs a jelöltek között, mégsem érzi magát boldogtalannak, sõt, inkább nagy megtiszteltetésnek, hogy ott lehet a mezõnyben. A negyedik legjobb idõt úszva, végig az elsõ bolyban biciklizve végül a 18. helyre fut be – ebben az idényben õ az egyetlen magyar, akik a Nemzetközi Triatlon Szövetség Világkupa futamainak pontversenyében jegyeznek.
És vége Athén, olimpia.
És itt van Kasszandra is. Hol máshol lenne, ez Hellasz, az õ hazája. Odasúgja Loretta Harropnak: „A vége..! Tartalékolj a végére!”, aztán felül az Akropolisz templomának timpanonjára, hogy onnan figyelje a versenyt.
Loretta persze nem hallgat rá.
Õrült iramban kezd, egyedül úszik, biciklizik, és most a futása is erõs. Mint egy szikár, izmos arab telivér, falja a kilométereket. Közel a célegyenes… már emelné a kezét, mikor a közönség felzúgó morajából érzékeli, hogy valami nincs rendben, hátrafordul…
Kate Allent évekig nem válogatták be a ausztrál csapatba. Van ilyen, nem fért be. Ezen õ megsértõdött, meg sem állt Ausztriáig, ahol osztrák férje miatt állampolgárságot kapott, és ahonnan persze már befért. Azt, hogy nagy úszó lenne, a legnagyobb elfogultsággal sem lehetne állítani róla… de okos, taktikus bringás, ha egészen a mezõny elejére nem is sikerül felfurakodnia, annyira azért elõjön, hogy van esélye az elsõ tízbe kerülni, ami olimpián egyáltalán nem rossz eredmény. – Micsoda? – az elsõ tizbe?! – hessegeti el a gondolatot Kate… a legelejére! És nekivág. Robogását látva Loretta futása lassított hirtelen lassított felvételnek tûnik. Kasszandrának pedig könny szökik a szemébe, mert bekövetkezik az, amit megjósolt, amitõl mindig is óvta kedvencét. az utolsó méterekre elfogy az ereje. Az osztrák-ausztrál lány elrobog az ausztrál mellett. Loretta 51.300 méternyi vezetésével szemben 200-on van csak az élen – de ezzel megnyeri a versenyt.
Hamish Carter, Tiszaújváros régi barátja nem követi el Harrop hibáját. – Menjetek csak, fiúk – gondolja az elõl tusakodó két svájciról, – öljétek egymást és fõként magatokat, én a magam részérõl ráérek… Csak a futásnál áll az élre, de onnan már lehet készíteni neki az aranyérmet.
A verseny sikerében – a triatlon az athéni közvetítések legnézettebb adásai közé tartozik – nemcsak Márkus Gergely veszi ki a részét. A tiszaújvárosi rendezõgárda 10 rutinos tagja segíti az athénieket. Aki pedig nincs a helyszínen – és ezek vagyunk többen – azok számára az Eurosporton Lehmann Tibor közvetíti, teszi érthetõvé és élvezhetõvé a triatlont.
Mindezek után nem véletlen, hogy a klub, mint a Triatlon Nagyhét rendezõje „Borsod-Abaúj Zemplén megye hírnevének növeléséért számtalan ipari-, kereskedelmi- és szolgáltató vállalat elõtt elnyeri a megyei Marketing Díjat, a klub versenyzõinek, edzõinek és vezetõinek tevékenységét pedig „Alkotói Díj”-ja jutalmazza a megyei közgyûlés.
Két világbajnok, az ausztrál Annabel Luxford és a kazah Dmitrij Gaag bizonyult a legjobbnak a 9. ITU-TVK Triatlon Világkupán.
A férfiak elsõ helyét soha nem látott izgalmas befutóban célfotó döntötte el a hosszú évek óta Tiszaújvárosban légióskodó sportember javára, aki többször állt már az itteni dobogón, de nyerni most tudott elõször.
A kronológiát betartva a klubcsapat Ob kívánkozik az élre. A címvédõ TVK-Mali tavalyhoz képest két helyen is megváltozott felnõtt férfi ötösfogata vissza verte a trónkövetelõk támadását és sorozatban nyolcadik alakalommal söpörte be az aranyérmet. A futás második felétõl a Allun Woodward, Balogh Lõrinc és Török Dániel némiképp kiengedett, de az elsõség így is magabiztos volt. A tiszaújvárosiak az utánpótlás II-es fiú és a szenior férfi együttes révén további két bajnoki aranyat is kiérdemeltek.
A kilencedik világkupán a hölgyeknél Atlanta úszó olimpia bajnoka, az amerikai Sheila Taormina vitte a prímet az elsõ számban, de ott lihegett a „nyakán” az ITU-pontversenyben élen álló ausztrál Annabelle Luxford. A depózás az angol Annaliese Heard-nek sikerült legjobban, de Tiszaújváros belvárosába, ahol még hat, egyenként 5 kilométeres kerékpáros kör várt a mezõnyre, Luxford, Taormina és a német Christiane Pilz is vele tartott. A negyedik kör végére összeért a második és harmadik boly, melyben ott tekert Snowvsill és Walkó is. A futást ez a négyes nem kevesebb, mint három perces elõnnyel kezdhette meg. Az U23-as világbajnok Annabelle Luxford 2,5 km után 20 másodperccel, újabb két kör múlva pedig már közel két perccel vezetett társai elõtt. Az elõny természetesen kitartott a célig, ahol a fiatal auszi-lány elõször tapasztalhatta meg milyen fantasztikus dolog nyerni a Tisza-partján. Legjobb magyarként – a nagyon elõkelõ 14. pozícióban – Walkó Andrea érkezett meg a célba.
A tiszaújvárosi világkupa-futamok legnépesebb mezõnye, 22 nemzetet képviselõ 72 férfi vetette magát a rohanó Tiszába. A depót Atkinson érte el elsõként, de Tiszaújváros közönsége egy hármas szökevény csoportnak, a kétszeres vk-gyõztes ausztrál Craig Walton-nak, a nagy kedvenc Benjamin Sansonnak, a 2000-es tiszaújvárosi bronzérmesnek, Kuttor Csabának és a kerékpározásnál felvezetõ szerepet vállaló Talmácsi Gábornak, a 125 köbcentiméteers gyorsasági motoros világbajnokság késõbbi bronzérmesének tapsolhatott elõször. A trió másfél perccel az üldözõk elõtt tehette le kerékpárját. Az U23-as világbajnok ausztrál Bred Kahlefeldt által vezetett üldözõk a futás elején, ahol Kuttor Csaba fél perc elõnnyel vezette a mezõnyt, megkezdték a felzárkózást. A trió visszaesett, nem úgy Gaag és Atkinson. A befutó soha nem látott izgalmakat hozott. Az eddig Tiszaújvárosban három ezüstérmet kiérdemlõ „Gyima” becenévre hallgató kazah klasszis és Kahlefeldt száz méteres síkfutókat meghazudtoló sprinten, célfotót követõen döntötte el az elsõ hely sorsát. A szabályos bevetõdés Gaag-nak sikerült jobban, aki így feltehette a koronát eddigi tiszaújvárosi szereplésére. A legjobb magyart, az óriásit produkáló Kuttor Csabát nyolcadik helyen köszöntötte üdvrivalgás.
Az “Év legnagyobb sikereként Lehmann Tibor a klub vezetõedzõje az U23-as korosztályt képviselõ Török Dániel Eb 9., és vb 13. helyezését jelölte meg, melyhez hozzá vehetjük azt is, hogy a TVK-Mali Triatlon Klub továbbra is elõkelõ helyet foglaltak el a honi egyesületek között, ezúttal harmadikként zártak a rangsorban. Sportolói közül hárman – Walkó Andrea, Balogh Lõrinc és Török Dániel – is tagjai a 2008-as pekingi olimpiára készülõ magyar válogatottnak, melynek szövetségi kapitánya továbbra is Lehmann Tibor.
Ahhoz hogy a versenyzõk sportolhassanak, a sportvezetõknek vezetni, a szervezõknek szervezni, az edzõknek meg edzõsködni kell. Lássuk, mi minden történik a kulisszák mögött.
Az ETU január kongresszusán az elektorok a teljes vezérkart visszahívják, s újat választanak helyette. Márkus Gergely tagja lesz a 11 tagú Végrehajtó bizottságnak. Ez a magyar triatlonsport eddig legnagyobb sportdiplomáciai sikere… de ez még csak a kezdet. Májusban fõtitkárrá nevezik ki. A Gyõrben megrendezett Olimpiai Távú Triatlon Európa Bajnokság ideje alatt összeülõ kongresszus megerõsíti e tisztségében, s mellé elnöknek a portugál Marisol Casadót választja. Kettõjük között már régóta kiváló a munkaviszony; van rá remény, hogy tajtékos zubogók után ez a kettõs nyugodt vízekre kormányozza az európai szövetség hajóját.
Lehmann, amellett, hogy tovább versenyez, az U23-as keret kapitánya lesz.
Pécsi Gábor, a magyar öttusa egyik nagy öregje egy baráti beszélgetésen úgy vélekedett, hogy a magyar triatlonsportnak akkor lesz majd világbajnoka, ha sokat próbált, nagy tapasztalatú versenyzõbõl lett edzõ fogja egyengetni az útját.
Nosza Tibor, és nosza Lehmann-tanítványok, itt az alkalom!